2014. január 2., csütörtök

Kongói támogatók


Ha az ember Kongóba kimegy az utcára és megfigyeli, hogy milyen autók róják az utakat, nagyon leegyszerűsítve, vagy a legújabb BMW-t, Mercedes-t és Porschékat látja az úton, vagy a maga után hosszú benzincsíkot húzó, majd széteső autókat.

Mire akarok kilyukadni ezzel? Hogy Kongóban nagyon nagy a különbség a társadalmi rétegek között és valaki vagy nagyon gazdag, mert jó helyen volt jó helyen, sikerült egy falatot kiharapnia az ország természeti gazdagságából, esetleg megvalósította a már-már közhellyé fajuló, Afrika a lehetőségek földje szállóigét.
Ez nekünk, önkénteseknek és persze az Alapítványnak is azt eredményezi, hogy nem kell minden egyes adományért Magyarországra rohanni illetve nem is szabad, mert sok minden helyben is megoldható, vagy csak helyben, mert például hiába ajánlja fel az egyik otthoni cement gyár, hogy ad 300 zsák cementet, többe kerülne az útiköltség, mint a cement értéke.
Ezért is mentünk el a CILU nevezhető cementgyárhoz, az Afrikáért Alapítvány kisebb delegációja, Eszter, Sampard és én, ahol egy levelet adtunk át a cég egyik vezetőjének, 300 zsák cement igényléséről.
Még „otthon” volt egy eligazítás, hogy pontosan mire is figyeljünk oda, ha Afrikában tárgyalni akarunk és azt akarjuk, hogy komolyan is vegyenek minket.
Az egyik legfontosabb, hogy mindenképpen ki kell öltöznünk, hiába van 35 fok, hosszú gatya és ing kötelező, ha nagyon fontos emberrel találkozol, akkor nincs menekvés, muszáj az öltöny. Igazából ennek is megvan pozitív oldala, mert ilyen rohamtempóba nem lehet fogyni, mint az alatt a 4 óra alatt amíg te abban a göncben vagy.
Merthogy Kongóban minden tárgyalás személyesen történik, ha valamit meg akarsz beszélni, el akarsz intézni, akkor muszáj személyesen megjelenni.
A másik, amit megtanultunk, hogy mindig többet kell kérni, mint amennyire szükségünk van, mert úgyis alkudozni fognak. Sajnos, eddig még nem érkezett válasz a levelünkre, pedig négyszer megjelentünk személyesen, ezért úgy döntöttünk, hogy a legutolsó „gyertek vissza holnap”- után adunk nekik még pár napot, hogy biztosan legyen már válasz.
Szerencsére a másik nagyobb céggel folytatott tárgyalás már rövidebb és gyümölcsözőbb volt.
A Vodacom Foundation-t kerestük meg, ami mint a vezetőjével folytatott beszélgetés során kiderült, hogy ez a szervezet költ a legtöbb pénzt Kongóban adományokra. Ráadásul, az Afrikáért Alapítványnak már van velük kapcsolata, hiszen az iskolába ők biztosították az iskolapadokat. Amikor az Alapítványunk felől kérdeztek, mondtuk, hogy már javában folyik az iskolánk második épületének az építkezése és szinte még be sem fejeztük  mondatot, már biztosítva lettünk afelől, hogy 100 padot, egyenként 100 dollár értékben az Alapítvány rendelkezésére bocsát a Vodacom, ami Afrikában a Vodafone megfelelője.
Reméljük a jövőben is még sok hasonló támogatót sikerült találunk itt Kongóban, akik a gazdagságukat visszafektetik a saját országuk fejlődésébe.

Toma

Nincsenek megjegyzések: